Törökkert
A törökök által épített kapuvédő bástya jelenleg igen elhanyagolt állapotban van. A terület nem látogatható, viszont a beruházás után újra visszakerül a vár vérkeringésébe.
2001-ben tanulmánytervet készítettünk az Imola Udvarházra és a szomszédos Törökkertre. Az Imola Udvarház időközben megépült. 2005-ben a tanulmányterv alapján a Törökkert felújításával együtt abban egy étterem kialakítását is terveztük, amely az udvarházhoz is kapcsolódott volna. Ebben az étterem épülete egyben támfalszerkezet lett volna, amely hosszútávon biztosítja a Török-kert fölött elhelyezkedő várfalak állékonyságát. Építési engedélyezési terv és kiviteli terv is készült, de nem valósult meg.
2010-ben a turisztikai fejlesztési koncepcióban módosítás történt a beruházást illetően, amelyben az étterem funkció a vár más területén lesz kialakítva.
Az újratervezés során immár étterem nélkül ugyan, de a támfalrendszer elkészítése továbbra is a tervezés kiemelt szempontja maradt.
A körítő falak helyreállítása után egy ácsolt gyilokjárót terveztünk, amely újabb kilátópontot biztosít a városra. A bástya belsejében kialakított térszintek pedig kültéri programoknak biztosítanak helyet.
Műszakilag a legnagyobb kihívást a Török-kert felett elhelyezkedő 10 méter magas várfal megfogása jelenti. Ezt a második ostromban felrobbantott fülesbástya szakasz nyomvonalán kialakítandó új támfallal biztosítjuk. Az így kettéosztott Török-kert egy felső és egy alsó térrészből áll majd. Az alsó térrészt a főbejáraton átérve, jobb kéz felőli ajtón át közelíthetjük meg, míg a felső térszintről lejuthatunk az aknafigyelő folyosókba, melyek elvezetnek minket egészen a Setét-kapuig. Így a Török-kert ismét a vártúrák kedvelt állomása lesz.
Tervezés: 2001, 2009, 2011 Építészet: Hoór Kálmán vezető tervező, Tóth Vilmos, Kapuvári András, Boros András Régészet: Kárpáti János Statika: Fodor László Gépészet: Tóth Péter Elektromos: Bóta Péter
2001-ben tanulmánytervet készítettünk az Imola Udvarházra és a szomszédos Törökkertre. Az Imola Udvarház időközben megépült. 2005-ben a tanulmányterv alapján a Törökkert felújításával együtt abban egy étterem kialakítását is terveztük, amely az udvarházhoz is kapcsolódott volna. Ebben az étterem épülete egyben támfalszerkezet lett volna, amely hosszútávon biztosítja a Török-kert fölött elhelyezkedő várfalak állékonyságát. Építési engedélyezési terv és kiviteli terv is készült, de nem valósult meg.
2010-ben a turisztikai fejlesztési koncepcióban módosítás történt a beruházást illetően, amelyben az étterem funkció a vár más területén lesz kialakítva.
Az újratervezés során immár étterem nélkül ugyan, de a támfalrendszer elkészítése továbbra is a tervezés kiemelt szempontja maradt.
A körítő falak helyreállítása után egy ácsolt gyilokjárót terveztünk, amely újabb kilátópontot biztosít a városra. A bástya belsejében kialakított térszintek pedig kültéri programoknak biztosítanak helyet.
Műszakilag a legnagyobb kihívást a Török-kert felett elhelyezkedő 10 méter magas várfal megfogása jelenti. Ezt a második ostromban felrobbantott fülesbástya szakasz nyomvonalán kialakítandó új támfallal biztosítjuk. Az így kettéosztott Török-kert egy felső és egy alsó térrészből áll majd. Az alsó térrészt a főbejáraton átérve, jobb kéz felőli ajtón át közelíthetjük meg, míg a felső térszintről lejuthatunk az aknafigyelő folyosókba, melyek elvezetnek minket egészen a Setét-kapuig. Így a Török-kert ismét a vártúrák kedvelt állomása lesz.
Tervezés: 2001, 2009, 2011 Építészet: Hoór Kálmán vezető tervező, Tóth Vilmos, Kapuvári András, Boros András Régészet: Kárpáti János Statika: Fodor László Gépészet: Tóth Péter Elektromos: Bóta Péter
2012.12.31 Hoór Kálmán
Nevét az 1930-as években e várrészben kialakított vendéglőről és borozóról kapta. A vendéglő a vár földalatti folyosóinak kijárata mellett állt, s amikor a turisták feljöttek a felszínre, itt a Törökkertben az egri bortól kissé „megfiatalodva” búcsúzhattak el a vártól.
A várnak ezt a részét valóban a törökök építették a második török ostrom után. 1596-ban, amikor elfoglalták Eger várát és 91 évig birtokolták azt, a környéket is a Hódoltság részévé tették, Eger vára török közigazgatási, adóztatási központ, egy vilajet székhelye lett. Eger vára ostromának második hetében a törökök egy földalatti aknát robbantottak fel a belsővár DK-i fülesbástyájának orránál (a DK-i fülesbástya Ottavio Baldigara olasz hadiépítész műve, az új erőd szerves részeként készült 1572-1577 között). Az 1596-os robbanás következtében a várfalalap megroppant, majd ezt követően a bástya déli homlokfala 39 m hosszan ledőlt. A vár átadása után a törökök első dolga volt a várfalon keletkezett hatalmas törés gyors kijavítása. Mivel az eredeti alap igen erősen megsérült, a várfalhiány elé egy kisméretű bástyát, a közeli alsó kapu védelmére egy kapuvédő bástyát, egy barbakánt építettek. A vár föld alatti titkos folyosóiból e török bástyába egy lépcsős feljárót is készítettek, melyet török lépcsőnek nevezünk. Jelentős részletei még a megépült védőműnek a viszonylag jó állapotban megmaradt török kori lőrések, amelyek jelentősen különböznek a vár többi lőrés típusától. A bástyából egy boltozott lépcsőházon keresztül az egri vár déli alsó kapujához juthatunk.
A török bástya belsejében átlósan halad a földtöltés alatt a leomlott várfalszakasz, melynek megroppant alapjában az aknafigyelő folyosó megrepedt boltozatával viszonylag ép állapotban, részben földdel feltöltve maradt az utókorra. A folyosó további szakaszait már az 1980-as években feltártuk, így összeköthető az alsó kapun túli szakaszokkal az a föld alatti út, amely a mai jegypénztár közelében egy rejtekkapun át a felszínre vezethető. Az 1934-ig feltárt föld alatti aknafigyelő folyosók a robbanás helyszínétől számítva közel 150 m-rel hosszabban bővíthetők és helyreállíthatók lehetnek. Az érdeklődő közönség előtt egy eddig ismeretlen, új szakasz tárulna fel.
Említést kell tennünk a török bástya keleti várfaláról is. Ez a szakasz nem a törökök műve, hanem a Baldigara építtette délkeleti fülesbástya keleti homlokfalának robbanás utáni maradványa, valamint a várhoz itt kapcsolódó későbbi városfal becsatlakozó végfala. Belülről a Baldigara-féle belső támpillérek maradványai, közöttük pedig két török kori lőrés található. Kívülről a városfal köpenyfalán is megvoltak e lőrések, egykori ábrázolásokon jól láthatók, ma azonban elfalazottan nem érzékelhetők. A bástya belsejében a régészeti kutatások során több szelvényt nyitottunk, sírokat tártunk fel, majd később az alapfalkutatásokhoz kutatóaknákat ásattunk, így ma már a bástya belső tere régészetileg feltártnak tekinthető. A bástya külső falai mentén az alapfeltáró aknákat régészetileg ellenőriztük, dokumentáltuk. A várárokban feltárt „vizesfolyosó” déli végét a HTÉV egri vári csoportja régészeti felügyelet mellett bekötötte a Dobó utcai csatornákba, így itt ma már a föld alatti vizek nem veszélyeztetik a bástyafalakat. A bástya belsejében az északi, magasabb várfalak mind korábbi külsővári építmények, melyek körül az eredeti 15-16. századi külső terepszintek ma, mint egy a várfalakat kísérő töltés mutatkoznak. A falak két részből állnak, egy 15. századi belső, és egy Baldigara-kori 16. század második feléből származó külső köpenyfallal együtt mutatkoznak. E terepszint eróziójának megakadályozására készült a Törökkert első rendezési tervéhez, a Turisztikai Fejlesztési Projekthez, az az új épület, amely a földmű megóvását, további pusztulását megállítaná. Sajnos a tervből később ki kellett vennünk az építményt, s maradt a fülesbástya déli falsíkjának helyreállítási terve. Mindkét tervet megtekinthetik honlapunkon.
A várnak ezt a részét valóban a törökök építették a második török ostrom után. 1596-ban, amikor elfoglalták Eger várát és 91 évig birtokolták azt, a környéket is a Hódoltság részévé tették, Eger vára török közigazgatási, adóztatási központ, egy vilajet székhelye lett. Eger vára ostromának második hetében a törökök egy földalatti aknát robbantottak fel a belsővár DK-i fülesbástyájának orránál (a DK-i fülesbástya Ottavio Baldigara olasz hadiépítész műve, az új erőd szerves részeként készült 1572-1577 között). Az 1596-os robbanás következtében a várfalalap megroppant, majd ezt követően a bástya déli homlokfala 39 m hosszan ledőlt. A vár átadása után a törökök első dolga volt a várfalon keletkezett hatalmas törés gyors kijavítása. Mivel az eredeti alap igen erősen megsérült, a várfalhiány elé egy kisméretű bástyát, a közeli alsó kapu védelmére egy kapuvédő bástyát, egy barbakánt építettek. A vár föld alatti titkos folyosóiból e török bástyába egy lépcsős feljárót is készítettek, melyet török lépcsőnek nevezünk. Jelentős részletei még a megépült védőműnek a viszonylag jó állapotban megmaradt török kori lőrések, amelyek jelentősen különböznek a vár többi lőrés típusától. A bástyából egy boltozott lépcsőházon keresztül az egri vár déli alsó kapujához juthatunk.
A török bástya belsejében átlósan halad a földtöltés alatt a leomlott várfalszakasz, melynek megroppant alapjában az aknafigyelő folyosó megrepedt boltozatával viszonylag ép állapotban, részben földdel feltöltve maradt az utókorra. A folyosó további szakaszait már az 1980-as években feltártuk, így összeköthető az alsó kapun túli szakaszokkal az a föld alatti út, amely a mai jegypénztár közelében egy rejtekkapun át a felszínre vezethető. Az 1934-ig feltárt föld alatti aknafigyelő folyosók a robbanás helyszínétől számítva közel 150 m-rel hosszabban bővíthetők és helyreállíthatók lehetnek. Az érdeklődő közönség előtt egy eddig ismeretlen, új szakasz tárulna fel.
Említést kell tennünk a török bástya keleti várfaláról is. Ez a szakasz nem a törökök műve, hanem a Baldigara építtette délkeleti fülesbástya keleti homlokfalának robbanás utáni maradványa, valamint a várhoz itt kapcsolódó későbbi városfal becsatlakozó végfala. Belülről a Baldigara-féle belső támpillérek maradványai, közöttük pedig két török kori lőrés található. Kívülről a városfal köpenyfalán is megvoltak e lőrések, egykori ábrázolásokon jól láthatók, ma azonban elfalazottan nem érzékelhetők. A bástya belsejében a régészeti kutatások során több szelvényt nyitottunk, sírokat tártunk fel, majd később az alapfalkutatásokhoz kutatóaknákat ásattunk, így ma már a bástya belső tere régészetileg feltártnak tekinthető. A bástya külső falai mentén az alapfeltáró aknákat régészetileg ellenőriztük, dokumentáltuk. A várárokban feltárt „vizesfolyosó” déli végét a HTÉV egri vári csoportja régészeti felügyelet mellett bekötötte a Dobó utcai csatornákba, így itt ma már a föld alatti vizek nem veszélyeztetik a bástyafalakat. A bástya belsejében az északi, magasabb várfalak mind korábbi külsővári építmények, melyek körül az eredeti 15-16. századi külső terepszintek ma, mint egy a várfalakat kísérő töltés mutatkoznak. A falak két részből állnak, egy 15. századi belső, és egy Baldigara-kori 16. század második feléből származó külső köpenyfallal együtt mutatkoznak. E terepszint eróziójának megakadályozására készült a Törökkert első rendezési tervéhez, a Turisztikai Fejlesztési Projekthez, az az új épület, amely a földmű megóvását, további pusztulását megállítaná. Sajnos a tervből később ki kellett vennünk az építményt, s maradt a fülesbástya déli falsíkjának helyreállítási terve. Mindkét tervet megtekinthetik honlapunkon.
2012. december 31. Kárpáti János
kevesebb
több...
